Bartók Béla Debussyhez, Stravinskyhez és Schönberghez hasonlóan Bartók Béla is a
20. század első fele modern zeneművészetének legnagyobbjai közé tartozott.
Laetitia Le Guay könyve tudományos igénnyel, végig szakszerű, mégis életteli
és élvezetes stílusban vezeti végig az olvasót azon az úton, amelyet Bartók Béla
művészként járt be, és megtudhatjuk, hogy miként fedezte fel magának a népdalok,
a népzene világát, hogy mennyit merített ebből a mélyből fakadó, tiszta
forrásból. A kötet lapjain nem csupán az új, sajátos zenei nyelvet kialakító
zeneszerző élete és munkássága tárul fel előttünk, hanem az előadóművészként,
zongoravirtuózként ismert és népszerű Bartók Béláé is, aki a két világháború
közötti időszakban Európa szinte valamennyi jelentős koncertszínpadán fellépett,
és egészen addig rendületlenül játszott, szerepelt, amíg a nácizmus térnyerése
ezt el nem lehetetlenítette. Mindezeken túl Laetitia Le Guay könyve még egy
meglepetéssel szolgál: sikerül megmutatnia a halhatatlan zeneszerző-óriás mindig
fegyelmezett, tudatos és szigorú, már-már szoborszerűvé merevedett alakja mögött
rejtőző szenvedélyes, fantáziadús, álmodozó embert és művészt, mert bár gyakran
zord, magányos hősnek hisszük, Bartók Béla távolról sem volt az. Szellemes,
közvetlen emberként szerette a jó társaságot, és szoros kapcsolatot tartott
korának legjelentősebb gondolkodóival és művészeivel.