Rossz esküvői randi Már az is elég rossz volt, hogy a nővérem esküvőjén egy
álbarátommal kellett részt vennem, de amikor ez az álrandi egy órával a
szertartás előtt cserbenhagyott, azt hittem, vége az életemnek. Senki sem viseli
olyan rosszul a csalódást, mint az anyám, és én már ezer okot adtam neki, hogy
azt kívánja, bárcsak meg sem születtem volna. Éppen ezért, amikor a
buszmegállóban egy véletlenszerű idegen ült mellettem, ropogós öltönyben és
megnyerő mosollyal, mintha maga az Isten hallotta volna meg szomorú imámat, nem
vesztegettem az időt, hogy sietve alkut kössek az ördöggel: Egy éjszaka az ő
idejéből, cserébe a pénzért, amim nem volt. Olyan egyszerűnek hangzott.
Könnyűnek tűnt... bárcsak a készpénz lett volna az, amit Fraser Scott akart az
éjszaka végén. Egy olyan férfinak, mint ő, az intenzív szürke szemével, kőkemény
izmaival és nyilvánvaló sármjával, nem volt szüksége a pénztárcája megtöltésére.
Nem volt szüksége semmire, amit én hajlandó lettem volna szabadon felajánlani.
Mire az egész véget ért, Fraser valójában engem akart... És kiderült, hogy
Fraser nem az a fajta ember, aki úgy lép ki egy üzletből, hogy nem kerül ki
győztesen.