Szerkesztette: Cs. Kiss Lajos Gondolat Kiadó, 2004 Schmitt jogtudományának
politikaira vonatkoztatottsága és metafizikai-politikai döntése, amelyet a
kortársak és az utókor a náci totalitárius rezsimmel való kollaborációként ítélt
el, látszólag lehetetlenné teszik az életmű ideológia- és politikamentes
értelmezését és értékelését. A totalitárius sokk és a kollaboráció bűne miatt az
értelmezők, tudatosan, mint például Lukács György, vagy öntudatlanul, mint
például a tiszta tudományosság állítólagos képviselői, a politikai ellenség,
azaz a liberális, a szocialista, a kommunista (s így tovább) nézőpontjából
közelítenek Schmitt művéhez és személyiségéhez. Ezért aztán az életmű
értelmezésének kiindulópontjául szolgáló előfeltevések lényegében világnézeti
előítéletekként működő végső értékálláspontok, amelyekből Schmittet csak
elítélni lehet, de megérteni nem. Ha az értelmező a politikai ellenség
nézőpontjából közelít tárgyához, akkor eleve rejtve maradnak számára a mű és a
személyiség azon vonatkozásai és problematikái, amelyekből egyfajta intő példa
gyanánt nem pusztán tanulni lehet, hanem amelyek a mű egészét, illetve egyes
részmegoldásait eredeti alkotásokként jelenítik meg, s a szerző személyiségének
inkognitóját, már amennyire ez emberileg lehetséges, hozzáférhetővé teszik.
Többek között csak ekkor válik láthatóvá, hogy Schmitt a jogtudományt a
teológiai, filozófiai és szociológiai nézőpontok integrálásával eredeti módon
továbbfejlesztette, új emergenciaszintre emelte, az európai jogi és politikai
gondolkodást olyan nézőponttal és problematikákkal gazdagította, melyek a
tudományos kutatásban és oktatásban, az alkotmányjog és nemzetközi jog
gyakorlatában egyszerűen megkerülhetetlenek. A kötet adatai: Kötés: keményfedél
Kiadási év: 2004 Terjedelem: 466 oldal