Szerkesztette: Mikusi Balázs Gondolat Kiadó, 2012 Pernye András (1928?1980)
immár bő három évtizede nincs közöttünk, személyét azonban egykori zeneakadémiai
tanítványai körében mindmáig legendák övezik, a Ki mit tud? zsűritagjaként pedig
a nem kifejezetten zenerajongó nagyközönség idősebb tagjai is jól emlékezhetnek
rá. Jelentősebb zenetudományi munkái ? többek között Giacomo Pucciniről (1959,
1988), A jazzről (1964, 2007), Alban Bergről (1967), ill. az Előadóművészet és
zenei köznyelv (1974) problémájáról ? már életében megjelentek, halála után
pedig Breuer János két válogatást is közzétett rövidebb írásaiból A nyilvánosság
(1981), ill. Fél évezred fényében (1988) címmel. A Pernyét életében leginkább
híressé ? sőt joggal mondhatjuk: hírhedtté ? tevő zenekritikák azonban mindmáig
nem váltak hozzáférhetővé új kiadásban, pedig éppen ebben a műfajban tükröződik
a leggazdagabban a körülrajongott ?Pernyus? magával ragadó személyisége: szabad,
szinte csevegő stílusa; óriási műveltséggel párosuló, briliáns asszociációs
képessége; a valódi minőséget őszinte tisztelettel méltató, a felületes ? és
ebben az értelemben ?erkölcstelen? ? előadót viszont kíméletlen iróniával
megsemmisítő értelmiségi attitűdje. Pernye kritikusi működésének középpontjában
a Magyar Nemzet (Pernye szavajárása szerint) ?hangversenykritikusaként?
eltöltött mintegy másfél évtized áll. Egy hét Budapest hangversenytermeiben
címmel az 1959. november 21-i számban megindított rovata az 1973?74-es
koncertévad lezárultáig heti rendszerességgel jelentkezett (a feladatot ezután
Pándi Marianne vette át), egy-egy jelentős vendégművész felléptéről azonban ezen
kívül még külön írásokban is beszámolt. E hatalmas terjedelmű kritika-termés
természetesen számos önismétlést, a napi hajszában elkerülhetetlenül gyengébben
sikerült, illetve ma már témája folytán is kevésbé érdekes írást tartalmaz, az
írások közlése tehát csak egy gondosan megrostált válogatás formájában tarthat
számot a nagyközönség érdeklődésére. A válogatás során legfontosabb szempontom a
kritikák ?irodalmi értéke? volt ? ez azonban szerencsésen egybeesik a máig
ismert, jelentős művészekről szóló beszámolók kiválasztásával, hiszen Pernyét
éppen a rendkívüli előadói teljesítmények inspirálták leginkább arra, hogy
rendkívüli kritikusi teljesítménnyel közvetítse a kapott élményt olvasói felé. A
kötet ennek folytán nem csupán a ?60-as és kora ?70-es évek budapesti
hangversenyéletének krónikája, de egyszersmind szinte letehetetlenül olvasmányos
arcképsorozat a 20. század számos jelentős előadóművészéről. A kötet adatai:
Kötés: kartonált Megjelenés éve: 2012 Terjedelem: 405 oldal