Szerző: Hendi Péter L?Harmattan Kiadó, 2015 Már a cím maga izgalmas kihívás.
Alter: másik, a másik ? egó: az én, énem? Tudósítás ?egy tárgy
megtisztításáról?, ami szinte egyidős a magyar próza létrejöttével. Tények,
ön-reflexiók, reflexiók az egó-kínálta kilábalásra. Akár Henrich Böll Billiard
an halbzehn regényére vázol szénnel és krétával egy alter-imágót, akár egy
valaha volt profán és magasztos kultikus helyet, a Mészöly-tanszéket idézi, azaz
fixálja az előhívott forte papíron ? képet vés gyémánt heggyel és acél tollal az
emlékezetbe. (Mók Mihály, Káfé Főnix) ?Írni érdemes? ? jelenti ki némi számvetés
után a szerző egyik alteregója, és ezeket a rövid írásokat lapozgatva, melyek
Budapest, Göteborg és Genf különböző helyszíneire kalauzolnak el bennünket,
megállapíthatjuk, hogy olvasni is érdemes, mert a történetek olvasása közben mi
magunk is könnyebben számot vethetünk a kötetben körüljárt kérdésekkel: kik
vagyunk, hová tartozunk, és főként, hogyan is kellene élni. (Papp Csaba,
Irodalmi Jelen) Hendi Péter ezúttal is kalandtúrára invitálja olvasóit. Nem
hajmeresztő lélegzetelállításra ? bár ki tudja?! Talán nem is invitál, csak
társulni lehet hozzá? Tárcáit gyakran az idő távolába helyezi, Európa térképére
szurkálja fel szarkasztikuma gombostűivel, mindezzel valójában azt bizonyítja
(dehogy bizonyítja, egyszerűen elhiteti, ránk beszéli!), hogy értelmes emberi
gondolkodásmóddal a világ több pontján lehet esélyünk a kellemes túlélésre.
(Lukáts János, KORTÁRS)