Szerző: Lagzi Gábor L?Harmattan Kiadó, 2015 Az 1918-ban újjászületett
Lengyelországban a lakosság több, mint egyhatodát tették ki az ukránok, ezzel a
korabeli Európa legnagyobb kisebbségi közösségének számítottak (kb. 5 millió
fő). Velük szemben húsz év lefolyása alatt a mindenkori varsói kormányzat nem
dolgozott ki és nem valósított meg egy konzekvens és kooperáción alapuló
programot. A kisebbségbe szorult ukránok nem tudták megfelelő módon képviselni
politikai, gazdasági vagy kulturális jogaikat nem csak a parlamentben, hanem a
helyi adminisztráció szintjén sem. A monográfia bemutatja a kisebbségi közélet
résztvevőit (legális és illegális pártok, gazdasági, társadalmi szervezetek), a
lengyel kormányzat kisebbségi politikájának állomásait, belső dinamikáját,
mindezt a korabeli politikatörténet keretébe ágyazva. A monográfi a
publikálásával az olvasó megismerhet egy földrajzilag közeli, időben távoli, de
mindenképp ismerős történetet. A lengyelországi ukránok helyzetének bemutatása a
mai kor emberének is tanulsággal szolgálhat: hogyan romolhat el óhatatlanul a
többség és kisebbség viszonya, mit jelent két nacionalizmus találkozása, milyen
kiegyezési kísérletek születtek ebben az időben.