Karácsonyi tűzszünet, 1914 1914 karácsonyakor valami egészen rendkívüli dolog
történt az első világháború nyugati frontjának egyes szakaszain. Annyira
különleges, hogy aztán soha többé nem ismétlődött meg ebben a formában. A
karácsony közeledtével az arcvonal több részén, egymástól függetlenül, nem
törődve az esetleges hadbírósági következményekkel a szemben álló felek katonái
abbahagyták a harcot, és helyi tűzszünetekben egyeztek meg. Néhol beszélgetésbe
elegyedtek a senki földjén, kisebb ajándékokkal kedveskedtek egymásnak?
Karácsonyeste pedig még hihetetlenebb dolgok történtek: kivilágított
karácsonyfákat tettek ki a mellvédekre, és karácsonyi énekeket énekeltek
felváltva, amitől a másik fél katonái egészen meghatódtak? Ez a fegyvernyugvás
egyes helyeken több napig, és van, ahol több hétig folytatódott. Még közös
focizásra is sor került, és jellemző volt, hogy a német katonák az angol
focibajnokság eredményei után érdeklődtek az angoloknál? A könyv ezt az
egyedülálló történést járja körül, és arra keresi a választ, hogyan alakulhatott
ki ez a különleges tűzszünet, és miért nem ismétlődött meg a továbbiakban. A
csupán pár hónappal azelőtt háborúba sodródott európai országok katonái olyan
helyzetben találták magukat, amire senki sem számított: a véres
lövészárok-háború patthelyzetében. Különösen igaz volt ez a nyugati frontra, és
azon belül is a mélyen fekvő Flandriára, ahol a németek néztek farkasszemet a
britekkel és a franciákkal, és ahol a természeti körülmények tovább
súlyosbították a helyzetet: ősz végére sártengerré változott a vidék, és a
lövészárkok megteltek vízzel. Az ellenséges árkok néhol csak néhányszor tíz
méterre voltak egymástól, a szemben álló felek katonái hallótávolságon belül
élték az életüket, ami különös, az otthon maradottak számára érthetetlen lelki
közelséget teremtett köztük. Ekkor még jellemzően családos emberek harcoltak az
első vonalban. A véres európai polgárháború szörnyű realitásai azt
eredményezték, hogy ők már javarészt nem voltak életben a következő év végére,
és a felsőbb parancsnokságok is intézkedéseket vezettek be a frontbarátkozás
megszüntetésére. Az 1914-es karácsonyi tűzszünet a régi európai világ egyik
utolsó lobbanása volt a háború technicizálódása és teljes elembertelenedése
előtt. A könyv amellett, hogy emléket állít az eseménynek, és megismertet
bennünket az első világháborús hadviselés sok részletével, alkalmat kínál a
számunkra, hogy elgondolkozzunk a 20. századi történelmünk mélyebb
összefüggésein.