René Guénon (1886?1951) az egyetemességében vett szellemi és metafizikai
Hagyomány helyreállításának, valamint a ?világnézetfeletti? tradicionális
létszemlélet megalapozásának legkiemelkedőbb és legmeghatározóbb jelentőségű
alakja. Életművével valódi és egyetemes távlatokat nyitott a modern világ egyre
súlyosabb válságában még eszmélni képes jelenkori ember számára. 26 kötetes
életműve alapvető jelentőségű a tradicionális világ alapelveinek
újratalálásához, ami az egyetlen komoly és talán utolsó esély a katasztrofális
végkifejlettel fenyegető modernitás mint ab ovo deviáció felszámolására. Guénon
az Őseredeti Hagyomány centrális ezotériájától a különböző részleges ? vallási
és más ? alkalmazásokig elmélyülten ismerve a tradicionális tanításokat, valódi
útmutatóként tárja fel az ezekben rejlő örökérvényű bölcsességet. Egyszersmind
az írott doktrína lehetőségeihez mérten betekintést nyújt a szellemi és vallási
praxis legmélyebb szintjeibe. Jelen művében az emberi társadalom tradicionális
felfogásának lényegét fejti ki. A formafeletti és pártatlan ?igazság?,
?bölcsesség? és ?tudás? bázisán világítja meg a mai súlyosan válságos társadalmi
állapotok eredendő okát. Bemutatja az időbeli hatalom képviselőinek elfordulását
a szellemi tekintélytől mint a tradicionális tudás letéteményesétől. E folyamat
okainak és következményeinek feltárásával pedig a valódi béke helyreállításához
vezető egyetlen lehetőségére irányítja a figyelmet: a ?változatlan törvény?
érvényesítésének szükségességére. Ehhez az első lépés annak megértése, mit
jelent a ?tisztán intellektuális hatás kifejtésének képessége, amelynek
ťbölcsességŤ a neve, és az igazság az egyetlen ereje?.