Esti Kornél Kosztolányi alakmása, énjének, alkatának az a része, melyben
lázadó, anarchikus hajlamai gyökereznek, de amelyeket polgárrá válva, a
társadalmi közszokásokba belehelyezkedve el kellett fojtania. Egy eddigi
könyvében sem árulta el Kosztolányi, hogy a játék mennyire fontos eleme
művészetének. De nem mindegy, hogy az ember mivel játszik. Az Esti Kornél
esetében a játék az egész élet és a világ gyökérkérdéseivel folyik. A játszó
ember grimasz mosolya, néha ideges kacagása mögött egy új bánat vonaglását
érezni. A játszó ember azzal teszi kibírhatóvá ezt a világot, hogy játékká
komplikálja és egyszerűsíti. A forma bravúrján, a stílus ragyogásán túl ez az új
bánat, igazi Kosztolányi-bánat teszi az Esti Kornél könyvét feledhetetlenné.
Schöpflin Aladár