Az önálló lapp nyelvű szépirodalom színrelépését századunk első évtizedétől
számíthatjuk. Többé-kevésbé egyidőben jelentkezik a norvégiai Anders Larsen, a
finnországi Pedar Jalvi, majd Johan Turi. Közülük Turi keltette a legnagyobb
feltűnést; műve megjelenésének idején, 1910-ben irodalmi szenzációnak, egzotikus
különlegességnek számított. Turi könyve máig a lapp irodalom legismertebb
alkotásának számít. Turi csekély iskolázottságú, ösztönös, de valódi írói s
rajztehetséggel megáldott művész volt, aki sikerei s honoráriumai ellenére élete
végéig életvitelében is megmaradt ?egyszerű lappnak?. Könyvében emlékeit,
élményeit örökítette meg a lappokról, vándorlásukról, rénszarvastartásukról,
dalaikról, orvoslásukról, hiedelemvilágukról. Nomád vadászként élt közöttük, s
kiváló ismerője volt szokásaiknak, küzdelmeiknek, amelyet fennmaradásukért
vívtak.