Ez a kötet olyan tanulmányokat tartalmaz, amelyek - két kivétellel - először
látnak napvilágot, első eredményként arra vállalkoztak, hogy a lehetséges
mértékig dokumentálják, s empirikus módszerekkel feltárják XX. századi
történelmünk Kádár-korszak névvel elhíresült periódusában a politikai főhatalom
természetét, közelebbről annak centrális jelentőségű mozzanatát, a hatalmi
represszió külső és belső kondícióit, szerveződését, intézményesülését és
használatának tényeit, valamint folyamatait. Az olvasóban felvetődhet a kérdés,
hogy miért csupán az 1956-63 közötti időszakkal foglalkozunk, ám a dolgozatok
megismerése nyilvánvalóvá teheti, hogy e periódus a totalitárius állam
restaurációja, vagy kiigazítása kondícióinak folyamataiban logikailag egységes,
így a különböző aspektusokból történt elemző körüljárások nem jogosulatlanok. A
szerkesztők éppen a logika teljessé tétele érdekében döntöttek két kutatáson
kívül, folyóiratban már publikált tanulmány (Markó György: A katonai bíróságok
statáriális ítéletei 1956. december - 1957. október között, valamint Ripp
Zoltán: Zártállami Parlament c. tanulmányok) beemelése mellett. A kötet
valamennyi dolgozatán áthúzódó alapprobléma az, hogy vajon hogyan őrződött meg a
forradalmi kataklizma után a hatalom totalitárius alapszerkezete, minek kellett
történnie, s milyen szándékos változásokra volt szükséges ahhoz, hogy a hatalom
lényegi kontinuitása megőrződjék. A kutatók és a szerkesztők is tudatában vannak
annak, hogy a Kádár-rendszer genezisének teljes történetéhez további ismeretekre
lesz szükség, s ezek minden bizonnyal előállanak majd a kutathatósági korlátok
teljes megszűnésével.