Ez az összefoglalás válogatás naptári sorrendben ad áttekintést a jeles
napokhoz fűződő néphagyományokról. Jeles napoknak nevezi a néprajz azokat a
napokat, amelyekhez valamilyen állandó szokás, hiedelem, szertartás kapcsolódik.
A jeles napi hagyományok biztosítani akarták az ember, az emberi közösség
egészségét, boldogulását, jövőjét. El akarták hárítani az ártalmat, a rosszat, a
rontó szándékot, többnyire a kimondott szó varázserejébe vetett hit és az
átörökített gesztusok, rítusok, hiedelemcselekmények segítségével. Népünk tehát
az esztendő egyes napjait különböző hagyományokkal emelte ki a dolgos
hétköznapok egyhangúságából. így alakultak ki a jeles napok, amelyek segítettek
szebbé, változatosabbá tenni életünket. Ezért maradhattak fenn évszázadokon
keresztül. A jeles napoknak mágikus célzatuk mellet még más, lélektani
jelentésük is volt. A természetnek - változatosságában is szigorú rendjében, az
esztendő el nem halasztható dologtevésében ezek jelentették a pihenést, az ünnep
erőgyűjtését az elkövetkező feladatokra. Az ünneplés kultikus hivatásának és a
hétköznapok kemény munkájának ritmikus váltakozása tette a hagyományos népéletet
mértéktartóvá. A mértéktartás, a szabadsággal egyensúlyozott rend tanulságot
kínálhat korunk változó társadalmának is. A természet örök körforgásában,
tavaszi megújulásában és őszi pusztulásában, nyári gazdagságában és téli álmában
az esztendő a legkisebb egység. Az ünnepek, a jeles napok hagyományrendszerében
a természettel való meghitt kapcsolat tűnik föl a leginkább. A munka, az emberi
boldogulás, a népélet sikere hosszú évszázadokon át elsősorban a természettől
függött. Népszokásainkat hosszú évszázadok és nemzedékek alakították és adták a
következőknek örökségül, miközben eredeti értelmükből és célzatukból sokat
vesztettek.