A Szent Johanna gimi 3. - Egyedül Cortez kikerült minket, lesétált a lépcsőn,
miközben a lány már megindult felé. Tudtam, hogy rá vár, tudtam, hogy ő csak
Viki lehet, de a következő jelenetet még én sem tudtam előre. A lány vigyorogva
átölelte Cortezt, majd hosszú csókkal köszöntötte. Nem, ez nem olyan volt, mint
kilencedikben, a díjugrató napján. Most jól láttam. Mindannyian jól láttuk.
Lemerevedtem, nem akartam odanézni, de nem tudtam levenni a szemem róluk. A
látvány sokkolt, minden energiámmal azon voltam, hogy akkor fulladjak meg,
miután elmentek. - Sziasztok - köszönt hátra Cortez nekünk, aztán megfogta Viki
kezét (összekulcsolt ujjakkal), és elindultak. (részlet a könyvből)