Valamikor 1962 nyarán két középiskolás beatzenekar úgy döntött, hogy közösen
folytatják tovább. Szeptember 23-ai koncertjük előtt néhány órával a Hess András
téri Vár Klub egyik rendezője nem tudta, hogyan is hirdesse az akkor még
névtelen együttest, és elnevezte a bandát Omegának. A többi ? ahogy mondani
szokás ? már történelem? Kóbor János élete a kezdet kezdetétől szorosan
összefonódott a halhatatlan magyar rockzenekarral. Az Omega kedvéért hagyta el a
műszaki pályát, mondott le sportolói karrierjéről, hogy aztán a hatvanas évek
végétől kezdve évtizedekre az európai könnyűzenei szcéna egyik ikonikus és
meghatározó előadóművészévé váljon. Kóbor János 2019-től kezdődően hosszú, több
mint kétszáz órás életútinterjút adott Csatári Bence rocktörténésznek. A
beszélgetések során Mecky mesélt gyerekkoráról, gimnazista éveiről, a magyar
beatkorszak hajnaláról, emberi kapcsolatokról, fájdalmas szakításokról és nagy
egymásra találásokról, zenei trendekről, kalandos utazásokról, elszalasztott
lehetőségekről és a Kádár-kor mindennapi abszurditásairól ? de elsősorban élete
nagy szerelméről, az Omega együttesről, ami számára mindig többet jelentett
egyszerű zenekarnál: úgy tekintett rá, mint baráti társaságra, sorsközösségre,
sőt egyfajta éltető közegre, amelyre a legnehezebb időkben is mindig bízvást
számíthatott. Akkor még sem Kóbor János, sem Csatári Bence nem sejtette, hogy ez
lesz az énekes utolsó interjúja?