Könyvét a szerző három évvel halála előtt állította össze, élményeiből kiemelve
legizgalmasabb vadászkalandjait, legértékesebb megfigyeléseit. Kittenberger
1902-től ? rövid megszakításokkal egészen az első világháborúig ? földünk
legdúsabb és legváltozatosabb vadászterületén tartózkodott. Akkoriban még
Kelet-Afrika a nagy vadászati lehetőségek és a kiszámíthatatlan vadászesélyek
hazája volt. Legnagyobb vonzóereje, a nagy és veszélyes vadak ? még a tökéletes
fegyverek korában is ? kockázatos vadászata volt. A kötet történeteinek
középpontjában mindig egy-egy nagyvad (oroszlán, elefánt, a kafferbivaly
különböző fajtái, leopárd és az orrszarvú) elejtése áll. Külön fejezetekben
mesél a kelet-afrikai fauna más nevezetességeiről ? köztük a vízilóról, a
hiénákról, antilopokról, madarakról, krokodilusokról és kígyókról. (Ez utóbbiak
közt is akadtak hírhedt emberölők, mint például egy fekete mamba, amely három év
alatt 11 embert ölt meg.) A könyvet különösen érdekessé teszik a vadállatok
életmódjáról, a vadonban élő négerek szokásairól szóló leírások. Kittenberger
mesél a ?múzeumi gyűjtő? hétköznapjairól is, a preparálás munkájáról, továbbá
érdekes portrét rajzol bennszülött munkatársairól és két gyermekbarátjáról. A
kitűnő írói erényeket is felmutató szerző művét elsősorban a természetkedvelő
ifjúságnak ajánlja, de 12 éves kortól az olvasók széles körében is népszerű.