A ?kötet szinte mindenegy darabja nyilvánosságot kapott már a sajtóban vagy a
rádióban, sőt nem egy közülük viharokat is kavart, megpezsdítette
publicisztikánk állóvizeit, kötetté szerveződve azonban mégsem a naponta látott
ismerősök szenvtelenségével, netán unalmával köszönnek vissza. A népi plebejus
hagyományokon felnőtt írónemzedék tagjaként Fekete Gyula sem mondott le soha
arról a jogáról, sőt felelősségéről, hogy beleszóljon a gondjaira bízott
közösség sorskérdéseibe. Nem a napi hírek krónikásául szegődött, feladatköre,
melyet az életből kihasított magának, meghaladja a tudósítóét, akit csupán a
napi kérdések és feladatok izgatnak. Ő mindig azokat a törvényszerűségeket
kutatja, amelyek történelemmé formálják a mindennapokat, s mindig azokat a
feladatokat tartja aktuálisnak, amelyek egy közösség, kis és nagy közösség ?
család, munkahely, szervezeti formák, nemzet ? ügyét képviselik, legyen az
literátori gond, művelődési vagy közoktatásügyi probléma, gazdaságpolitikai
kérdés vagy társadalomtudományi. Egyszóval minden érdekli, ami a ma emberét
foglalkoztatja. Okadatol, érvel, tiltakozik vagy elismer, dicsér, lelkesedik, de
mindig a forradalom, a nép, a nemzet ügyei iránt érzett erkölcsi, eszmei
elkötelezettség jegyében. Mindig a haladás irányát jelző Sarkcsillagot követve.