Szociopata ?Azért mesélem el a történetemet, mert jól szemlélteti az igazságot,
amelyet senki nem akar beismerni: a sötétség ott van, ahol a legkevésbé
számítasz rá. Bűnöző vagyok, bűnügyi nyilvántartásba vétel nélkül. Az álcázás
mestere vagyok, sosem kaptak el. Tetteimet szinte sosem bánom meg. Barátságos
vagyok. Felelősségteljes vagyok. Láthatatlan vagyok. Elvegyülök a tömegben.
Huszonegyedik századi szociopata vagyok. Azért írtam meg ezt a könyvet, mert
tudom, nem vagyok egyedül.? ?Esther Perel párkapcsolati terapeuta podcastjének
és egy pikáns kitárulkozásnak a keresztezése? San Francisco Chronicle Patric
Gagne még óvodás sem volt, amikor rájött, hogy kellemetlenül érzik mellette
magukat az emberek. Furcsa reakciókat váltott ki mindenkiből, de maga sem tudta,
miért. Gyanította, hogy talán azért, mert a félelem, a bűntudat és az empátia
érzése ismeretlen számára, sőt többnyire semmit sem érez. Hogy megtöltse ezt az
ürességet, a fiatal lány ellopott ezt-azt. Hazudozott. Néha erőszakosan
viselkedett, néha lakásokba tört be. Csak hogy végre helyettesítse a semmit?
valamivel. Bármivel. Az egyetemen Patric végre megbizonyosodott arról, amit már
régóta sejtett, hogy szociopata. Azt mondták neki, hogy erre nincs terápia, és
nem is reménykedhet abban, hogy normális életet élhet. Egy szociopata nem lehet
más, mint őrült, gonosztevő, szörnyeteg. Amikor azonban Patric újra kapcsolatba
kerül régi szerelmével, felcsillan előtte a diagnózison túli jövő lehetősége.
Kedvese és néhány különleges ember segítségével nekilát, hogy bebizonyítsa: a
hozzá hasonlóan szociopátiával diagnosztizált több millió sorstársa sem mind
szörnyeteg, sőt. Inspiráló történet a Patric sorsát megváltoztató utazásról és
arról, hogyan sikerült felépítenie egy szeretettel és reménnyel teli életet.