Árvácska Móricz 1936 őszén a Ferenc József hídon találkozik egy fiatal lánnyal,
aki öngyilkosságra készül. Magához veszi, majd örökbe fogadja -megmenti az
életnek és a magyar irodalomnak. A volt lelenc és lágymányosi prolilány megrázó
élettörténete szolgáltatja a nyersanyagot előbb a Csibe-novellákhoz, később,
1940-ben az Árvácska című regényhez. Ennek a könyvnek -amint Móricz vallotta- a
legeslegkisebb mondata is magából a nyers életből szállott fel. A vérlázító
tények azonban túlmutatnak önmagukon: a húszas-harmincas évek fordulójának
alföldi tanyavilágában kallódó kis Állami Árvácska sorsában Móricz a tisztaság
és jóság kiszolgáltatottságának példázatát írja meg. Nyomor-naturalizmusba vesző
dokumentumregény helyett lírai pátoszú művet alkotott, amelyet csak égre kiáltva
lehet elsikoltatni, mint a világ lelkiismeretének bűnbánó zsoltárait.