A világegyetem valódi természete az Igazság, s a tudatosság fejlesztésével
felismerhetjük az örökkévalót a nem örökkévaló közepette. Két rendkívül lényeges
mozdulatot kell gyakorolnunk egyszerre: az örökkévalót választjuk, a nem
örökkévalót pedig nem választjuk. Ezáltal az elmét a legfelsőbb jóhoz láncoljuk
a nem ragaszkodás, vagyis a szeretet legmagasabb rendű formája által, s
örömünket leljük abban, hogy mindent szeretünk. Háttérbe szorítva önös
késztetéseinket lehetséges az Önvalóval (Átman), az élet valóságával kapcsolatba
kerülni.?A körülöttünk lévő világ nem más, mint az áldásos Önvaló, és azért
vagyunk itt, hogy élvezzük. Azért nem mutatkozik előttünk alapvető és valódi
alakjában, mert az örömök önérdekű érzékelésébe ragadunk. Nem az életet kell
megváltoztatni, csak a hozzáállásunkat.? Szvámí Ráma: Szabadulás a karma
kötelékéből.