A klasszikus upanisadok az emberiség vallási és bölcseleti hagyományának
gyöngyszemei, irodalmi értéküket tekintve is kiemelkedő alkotásai. Közéjük
tartoznak India, egyúttal az egész Kelet filozófiai irodalmának legősibb
szövegei, melyek költői hangvétellel, gyakran a misztikus mélységekig
leereszkedve igyekeznek feltárni a létezés végső titkait. Bennük fogalmazódnak
meg először a jóga legősibb tanításai, továbbá a hinduizmus és a buddhizmus
számos  alapvető gondolata.A második kötet két jelentős és sokat idézett
upanisadot, a Csándógját és a Brihadáranyakát adja közre - ezzel téve teljessé a
klasszikus upanisádok teljességre törekvő bemutatását.Cshándógja-upanisadA
költői szépsége miatt méltán világhírű Cshándógja hatodik fejezetében találjuk
Uddálaka Svétakétuhoz intézett tanításait az egyetemes Lélek mibenlétéről. A
következő, hetedik fejezetben egy Szanatkumára nevű bölcs mondja el gondolatait
a lét végső természetéről. Az utolsó tanítás fő része egy mítosz, amelyben
Pradzsápati tanítja meg az istenek vezetőjét, Indrát, az Önvaló, az átman
mibenlétére.A szöveget egy nagyobb lélegzetű apparátus is kíséri, amely bőséges
magyarázó anyaggal segíti a kötet olvasójának eligazodását. A bevezető tanulmány
az Upanisadok történeti, gondolati, kulturális és szellemi hátteréről ad átfogó
tájékoztatást. Az egyes upanisadok előtti rövidebb összegzés bemutatja az adott
szöveg hátterét, valamint összefoglalja leglényegesebb gondolatait, bölcseleti
és spirituális vonatkozásait. A lábjegyzetek további magyarázatokat
szolgáltatnak, főként az egyes részletkérdések terén.Brihadáranyaka-upanisadA
Brihadáranyaka-upanisad az upanisad-irodalom legismertebb és legfontosabb
alkotása. Ősibb, prózában írt részei a Kr.e. 7. századból származnak, verses
betétei néhány évszázaddal későbbiek. A mű Jádnyavalkja Vádzsaszanéja tanításai
köré rendeződik, aki az indiai filozófia első név szerint is ismert filozófusa.A
mű első fejezete teremtésmítoszokból áll, amelyek a mindenséget a Brahman és az
Átman princípiumából származtatják. A második fejezet egy igen ismert
legendával, Báláki és Adzsátasatru király párbeszédével kezdődik, ennek során
kirajzolódik előttünk a végső emberi lényeg mibenléte. Ugyanez a legenda a
Kausítaki-upanisadban is megtalálható. A továbbiakban Jádnyavalkja is
megjelenik. A Lélekről tanít. A fejezetet a híres méz-tanítás zárja, amely a
világmindenséget, az emberi tapasztalást az istenek mézéhez hasonlítja.A
harmadik fejezet egy legendás filozófusi vita története, melynek során
Jádnyavalkja kifejti az áldozat misztikáját, beszél a tapasztalásról, a halál
utáni létről, a világ rendjéről, az istenségek titkos értelméről, de legfőképpen
a Lélekről, melyet a világmindenséget és az emberi lényt belülről vezérlő isteni
parancsként fogalmaz meg. A negyedik fejezetben Dzsanaka királyt tanítja meg az
emberi tudatállapotok, az ébrenlét, az álom és a mélyálom ismeretére, valamint a
Lélek vándorlására az újraszületések során.Az ötödik fejezet nyelvmisztikai,
metrikai, ritualisztikai értelmezések tarka füzére. A hatodik fejezet elején
hosszabb értekezést találunk a halál utáni lét kérdéseiről. Ezután gyönyörű
szerelmi varázslások leírását olvashatjuk. A fejezet - a második és a negyedik
fejezethez hasonlóan - tanítólistával végződik.A Brihadáranyaka-upanisad a fehér
Jadzsurvéda vádzsaszanéji iskolájának hagyományában fennmaradt, igen híres papi
könyv a Satapatha-bráhmana utolsó fejezete.