A megvilágosodott bölcs túljut minden észlelésen, örömön és bánaton, s végül az
örök Átman (Önvaló) amit nem könnyű megpillantani - bölcsessége által, melyet
Jóga-meditáció révén szerez, megvalósítja a szív titkos barlangjában rejtőzködő
Brahmant. Katha-upanisád 2.12. A Filozófia fogalma a Philo, mint szeretet és
Sophia, mint tudás görög szavak összevonásából keletkezett. Így tehát a
Filozófia eredeti jelentése nem más, mint a Tudás Szeretete! E harmonikus
összegzés mégis távolinak tűnik, ha eltöprengünk azon, mit is értünk a Valódi
Szeretet fogalma alatt. A tudást is csak akkor fogadhatjuk el Teljes Tudásként
(Vidjá), ha hiánytalanul magába foglalja minden élő (Purusa) és élettelen
(Prakriti), vagyis az Abszolút Természetét (Brahman). A töprengő nyugati
gondolkodó számára a szeretet túlságosan elvont, absztrakt marad. A Mindenséget
leírni próbáló tudás pedig általánosító, vagyis a végső lényeget tekintve
pontatlan. Azonban a Jógikus Bölcsesség nézőpontjából kimondhatjuk, hogy a téves
életvezetés vagy életstílus (Káma) az, amiért a nyugati ember oly sokszor
nélkülözni kénytelen a végső válaszokat. Ezért az első feladat ahhoz, hogy e
kérdésekre átélésen alapuló, igazán kielégítő választ kapjunk, hogy magát a
keresést ne helyezzük önnön életünkön túlra! A benső megvilágosodás (Szamádhi)
ösvénye nem ateizmus, de nem is morálteológia. Az Örök Igazság
(Szanátana-dharma) ösvényére lépve, belül és kívül egyaránt kezdjünk el kutatni
az Abszolút Igazság után. Valójában önmagunk fokról-fokra, lépésről-lépésre
történő megértése a válasz és a Megvilágosodás maga; az Ég a Szívben! E világban
semmi sem oly magasztos és tiszta, mint a szent tudás (Vidjá). Ha valaki
tökéletessé vált a jóga által, az idővel minden tudást megtalál az Önvalóban
(Átman). Bhagavad-gítá 4.38..