Szerző: Laetitia Le Guay Európa Könyvkiadó, 2024 Debussyhez, Stravinskyhez és
Schönberghez hasonlóan Bartók Béla is a 20. század első fele modern
zeneművészetének legnagyobbjai közé tartozott. Laetitia Le Guay könyve
tudományos igénnyel, végig szakszerű, mégis életteli és élvezetes stílusban
vezeti végig az olvasót azon az úton, amelyet Bartók Béla művészként járt be, és
megtudhatjuk, hogy miként fedezte fel magának a népdalok, a népzene világát,
hogy mennyit merített ebből a mélyből fakadó, tiszta forrásból. A kötet lapjain
nem csupán az új, sajátos zenei nyelvet kialakító zeneszerző élete és munkássága
tárul fel előttünk, hanem az előadóművészként, zongoravirtuózként ismert és
népszerű Bartók Béláé is, aki a két világháború közötti időszakban Európa szinte
valamennyi jelentős koncertszínpadán fellépett, és egészen addig rendületlenül
játszott, szerepelt, amíg a nácizmus térnyerése ezt el nem lehetetlenítette.
Mindezeken túl Laetitia Le Guay könyve még egy meglepetéssel szolgál: sikerül
megmutatnia a halhatatlan zeneszerző-óriás mindig fegyelmezett, tudatos és
szigorú, már-már szoborszerűvé merevedett alakja mögött rejtőző szenvedélyes,
fantáziadús, álmodozó embert és művészt, mert bár gyakran zord, magányos hősnek
hisszük, Bartók Béla távolról sem volt az. Szellemes, közvetlen emberként
szerette a jó társaságot, és szoros kapcsolatot tartott korának legjelentősebb
gondolkodóival és művészeivel. Amint az kiterjedt levelezéséből is egyértelműen
látszik, nyitott és barátkozó természet volt, széles horizontú művész, aki
érzékenyen követte az őt körülvevő valóság rezdüléseit, akit nagyon lesújtott a
katasztrófába rohanó korabeli Európa egyre mélyülő válsága, és akit végül a
fasizmus barbarizmusa száműzetésbe is kényszerített. A kötet adatai: Kötés:
keménytáblás Megjelenés éve: 2024 Terjedelem: 285 oldal