Az őstörténeti bevezetőt követően középkori zenekultúránk szorosan vett zenei
forrásait ? a szerény kezdemények után ? a sorozat első kötete hatalmas
gregorián és kisebb, de újdonságában jelentős többszólamú emlékek
feldolgozásával tárja fel. Bemutatja név szerint ismeretlen, de műveik alapján
szakavatott hazai mestereink figyelemre méltó kompozícióit, valamint káptalani
iskoláinknak nyugati mérce szerint is magas színvonalú zeneoktatását; ennek
szemmel látható párhuzamaként egy sajátos magyar gregorián hangjegyírás
többszázados történetével is megismerteti az olvasót. A királyi udvar és a
városok zenei adatai az európai középkor társadalmi életének zenei
megnyilvánulásaiban találják meg értelmező párhuzamaikat (ideszámítva az egész
kontinensen otthonos vándorzenészek működését); ezekhez természetes módon simult
a külföldön tevékeny magyar muzsikusok szereplése is. Kodály Zoltán
elgondolásához híven a népzene hátteréből válik ki plasztikusan Magyarország
zenetörténetének minden adatolható eseménye. A kötet első ízben kísérli meg
ennek a háttérnek konkrét, a középkorba utalható dallamokkal való bemutatását. A
zenei illusztrációk természetesen elsősorban hangjegyes dallampéldák és
hangjegyírás-történeti dokumentumok. A művészettörténet ismert példái közül a
hangszertípusok ábrázolásai segítenek hozzá a középkori zene elképzeléséhez.