...nem tudok úgy elaludni, hogy a lábam kilóg a takaró alól. Mert ha egyszer egy
hideg kéz kinyúlna az ágy alól és megragadná a bokámat... - írja Stephen King e
húsz kiváló elbeszélést tartalmazó kötet előszavában. A félelem - hiába is
tagadnánk - mindannyiunk életében jelen van. Emlékezzünk csak vissza gyerekkori
mumusainkra, nyomasztó álmainkra, felnőttkori szorongásainkra. Ezek a félelmek
olykor megalapozottak, máskor teljesen irracionálisak, néha elmosódottak, máskor
határozott alakot öltenek. Szörnyülködünk, borzongunk az újsághíreken, mégis
mohón elolvassuk, hogy Agyonverte..., Kútba dobta..., Feltrancsírozta... stb.
Stephen King a maga mesteri és utánozhatatlan módján formába önti, történetekké
kerekíti ezeket az érzéseket, csakhogy e teljességgel modern mesékben nem a
vasorrú bába, hanem egy megvadult mosodai gőzvasaló üldözi áldozatát, a hétfejű
sárkány helyett életre kelt játék hadsereg indít véres bosszúhadjáratot, netán a
fűnyíróember ajánlja fel szolgálatait a kertvárosi ház gyanútlan lakóinak, s nem
kell az óriások birodalmába látogatni, megteszi egy sivár országúti pihenő, ahol
őrjöngő kamionok hajkurásszák a kávéra betérő fáradt utast, Puhaléptű Jackről
már nem is szólva... Nos, kedves Olvasó, kucorodjon kedvenc karosszékébe,
készítsen maga mellé egy csésze teát, bár olykor egy pohárka feszültségoldó
töményebb sem árt (hanem a cigarettával csínján bánjon, mert esetleg
meglátogatják a Leszoktató Rt. munkatársai!), és lapozza fel a kötetet. Azért
előtte nem árt ellenőrizni - biztos, ami biztos -, hogy jól bezárta-e az
ajtót...