Ostrom 1956-ban 1956. október 30-án, egy héttel a forradalom kitörése után,
fegyveres felkelőcsoportok megostromolták a Magyar Dolgozók Pártja budapesti
pártbizottságának Köztársaság téri épületét. A súlyos harcok nyomán kibontakozó
tragikus eseménysor mind a mai napig a forradalom egyik legvitatottabb
fejezetének számít, sőt maga a tér gyakran továbbra is az ellenforradalmi
erőszak helyeként él a köztudatban. Mindez nem kis mértékben annak a Kádár-kori
propagandának köszönhető, amely a téren történt eseményeknek kitüntetett
szerepet szánt a kollektív emlékezetben, és a kezdetektől fogva ellentmondásos
fejlemények átalakításával, utólag konstruált kulcsepizódok hozzáillesztésével
alkotta meg az ellenforradalom rémtetteiről szóló elbeszélést. TULIPÁN ÉVA
könyve arra a kérdésre keresi a választ, hogy ennyi idő után mi fejthető fel a
forradalom e szimbolikus jelentőséggel felruházott epizódjáról. Ennek érdekében
a szerző arra vállalkozik, hogy a legapróbb részletekig megvizsgálja és
rekonstruálja az október 30-án történt eseményeket. Mélyrehatóan elemzi a kádári
emlékezetpolitika szolgálatában álló mitikus jeleneteket a túszdrámától kezdve a
parlamenterek történetén keresztül egészen Mező Imre haláláig. A történész
számos kérdésben meglepő következtetésekre jut, más problémák pedig merőben új
kontextusba kerülnek. Tulipán Éva 2005 óta dolgozik történész kutatóként a HM
Hadtörténeti Intézet és Múzeumban. 2010-ben szerzett doktori fokozatot a Pázmány
Péter Katolikus Egyetemen. Kutatási területe az 1945 utáni magyar történelem,
különösen az 1956-os forradalom története, valamint a kommunista párt
ideológiája és emlékezetpolitikája.