Detektívtörténet és szocializmus Bár a krimi hazai konjunktúrája az elmúlt
évtizedben komoly lendületet adott a zsáner honi hagyományára fókuszáló
kutatásoknak, arra nem adott elég ösztönzést, hogy a rendszerváltás előtti
évtizedek műfaji jelenségeivel kapcsolatos vizsgálódások kimozduljanak abból a
leegyszerűsítésekkel tarkított recepciós paradigmából, amelynek alapjait
egyrészt a Kondor Vilmos Budapest regényeinek kezdeményező szerepét hangoztató
kritikai, másrészt a magyar krimi létezhetőségével, tradíciójának és
előzményeinek feltérképezésével foglalkozó irodalomtörténeti próbálkozások
rakták le. A revízió elodázásának köszönhetően a Kádár-kori bűnügyi irodalomról
a mai napig egy pártállami kultúrpolitika irányítása alatt álló, a rendszer
ideológiai elvárásainak megfelelni kívánó, a krimi nemzetközi mintáival
párbeszédképtelen műfajként szokás beszélni. E kötet írásaiban a szerző ezzel a
közvélekedéssel igyekszik vitába szállni. A könyvben megelevenednek a pártállam
bűnüldözési szerveinek képviselői, a szocialista világrendet védelmező
kémelhárítók, a nyugati kémek és kémszervezetek, a rendszerből kiábrándult
rendőrtisztek és a saját igazukért harcoló Kádár-kori kisemberek. Hasznos
információkat kaphat még az olvasó a korabeli detektívregény-írás gyötrelmeiről,
a kommunista rezsim ellenségképeiről és a klasszikus és a hard-boiled krimisémák
hasznosításának szocialista módszeréről. A kötetet a Kádár-kor bűnügyi
irodalmának csaknem teljes korpuszát tartalmazó bibliográfia zárja. Török Lajos
1970-ben született Nagykanizsán. Tanulmányait szülővárosában végezte.
Gyermekkori élményeit mélyen átjárta a Kádár-kor utolsó két évtizedének fojtó
levegője. Első tizennyolc esztendeje azonban könnyebben telt, mint szüleié és
nagyszüleié, akiknek pályáját a rezsim derékba törte. Volt segédmunkás,
munkanélküli, postás, s csak a rendszerváltás akadályozta meg abban, hogy
serfőző szakmunkásként csináljon karriert. Jelenleg irodalomtörténész és a
Károli Gáspár Református Egyetem oktatója.