Utazás a koponyám körül A regény valóságosan megtörtént eseményekről, személyes
tapasztalatokról szól: saját agyműtétének körülményeit beszéli el az író.
Művészetének általánossá, egyetemes emberi élménnyé emeli az operációt, a
betegség történetét. Az író a Centrál kávéházban vonatdübörgést hall, halucinál.
Ezt fejfájás, ájulás követi, de sem ő, sem orvosai nem gondolnak komoly
betegségre. Barátságos beszélgetések, egy filmélmény és feleségével együtt tett
klinikai látogatás ébresztik fel gyanúját: agydaganata van. Az öndiagnózis
helyesnek bizonyul. A vakság, a biztos halál és némi reménnyel kecsegtető műtét
között nem nehéz a választás. Elutazik Stockholmba, a kor legnevesebb
agysebészéhez, Olivecrona professzorhoz... Különlegesen izgalmas, nagyszerű az
elbeszélés csúcspontja: a műtét leírása, melyet egyszerre szenved belülről, és
szemlél kívülről az író. Az operáció utáni, téren és időn kívüli állapotból, a
szürkeségből a fényhez, az élethez visszatérő ember örömével, büszkeségével
zárul a mű.