Csutora Hohó, kiskutya - mondják gépies elragadtatással a látogatók, mert
kiskutyának illik és lehet önzetlenül örülni. A kiskutya általában kedves
valami. Mindenki ért a kiskutyához. Fanyar kedélyek is felengednek, amikor
megpillantják a kiskutyát. Nem kerül semmibe, ha az ember kedves a kiskutyához.
S mert a kutya gazdája mindig örül, ha kellemeset hall a kiválasztott
élőlényről, s mert kis figyelmességek mélyítik el a barátságot, s mert ez a
legolcsóbb: a kiskutya első fellépésének visszhangja van a világban. A
bemutatkozás sikerült. Neves és hivatásos színházi ítészek elismeréssel
nyilatkoznak játékmodoráról s mozdulatai kelleméről, dicsérik hangját... Úgy is
mondhatjuk, Csutorának jó sajtója van. Márai egy pulihoz való viszonyon
keresztül ismerteti meg közelebbről az embert a maga korlátaival: hogyan
viselkedik akkor, amikor szemben találja magát a feltétlen szabadságot
(el)ismerő (ösztön)lénnyel, választhatja-e ő maga is ezt az utat, vagy számára a
rend marad az életben tartó erő? Mit lehet tenni egy kutyával, ami nincs
tekintettel a szentnek tekintett napirendre, ünnepekre, önmagán kívül lényegében
semmire? Ebben az összefüggésben vetül rá a fény a polgárságra Csutora és
gazdája példázatán keresztül, mely rend és ösztönösség, megtartó értékek és
kiürült szokások kettősségét is felveti. Mészáros Tibor