Fiume 1779-től számított - város történetében. A már addig is két ízben erővel
megszakított újkori magyar fennhatóság nem egészen másfél évszázada azonban
bátran állhat a történelem ítélőszéke elé. A magyar közigazgatás második
visszatérésétől, azaz 1870-től soha nem látott ütemben fejlődő kikötőváros az I.
világháború előestéjére - nagyrészt az óriási mértékű állami szerepvállalásnak
köszönhetően - Európa 10. legnagyobb kikötőjévé küzdötte fel magát. A töretlenül
fejlődő Fiume persze - miként napjainkban, úgy a XX. század elején (is) -
mindenkinek mást jelentett: a tőkepénzes mágnások, a robotoló dokkmunkások, a
hazától végleg itt búcsúzó kivándorló százezrek, a tenger viszontagságaihoz
szokott hajós emberek, a helyi polgárok vagy a pesti kávéházak törzsvendégei hol
előnyeit, hol hátrányait vagy éppen idealizált képét tapasztalhatták meg. Juhász
Imre több vonatkozásban is hiánypótló könyve felidézi Fiume történelmi múltját,
és nagyszámú fotó segítségével valódi időutazásra és képzeletbeli sétára
invitálja az olvasót. Kuriózuma a várost érintő magyar jogszabályokra fókuszáló
jogtörténet - amely hangsúlyosan kapott helyet a műben -, mivel ilyen
összefoglalás eddig nem jelent meg magyarul. Végre nem más nemzetek,
ellenérdekelt utódállamok politikailag motivált, a történelmet legjobb esetben
is agyonhallgató bédekkerét tarthatjuk kezünkben, hanem igazi szerelmes
földrajzot, amely minden magyarul érző embernek közelebb hozhatja közös múltunk
egy darabját.