Jászmagyar honvédek albuma (1921-1945) II. kötet Babucs Zoltán tősgyökeres
jászkun család sarja, 1974-ben született Jászberényben, felesége, a
kézdivásárhelyi születésű Madarász Éva. Hadtörténész-muzeológus, felsőfokú
tanulmányait a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen végezte. A budapesti HM
Hadtörténeti Intézet és Múzeum tudományos munkatársaként dolgozott - kisebb
megszakításokkal - közel két évtizedig, 2017 óta a Magyar Hírlap (polgári
közéleti napilap) lapszerkesztője, 2019 nyarától pedig a Magyarságkutató Intézet
ügyvivő szakértőjeként is tevékenykedik. Szakterülete: a második világháborús
Magyar Királyi Honvédség, az 1848/49. évi magyar függetlenségi háború
honvédseregének története, valamint a jászkunok és a székelyek katonáskodása.
Ötszáznál is több tanulmány, tudományos cikk mellett huszonkilenc kötet szerzője
vagy társszerzője, sajtó alá rendezője, hadtörténészként számos kötetet
lektorált. Kutatási területének országosan elismert szakértőjeként a közmédia
műsorainak és adásainak szereplője, ünnepi megemlékezések, rendezvények
meghívott történész előadója a Kárpát-medencében és azon túl is. Korábban
hadtörténeti írásai, tanulmányai a Nagy Magyarország konzervatív történelmi
periodikában és a Történelemportál magazinban láttak napvilágot. Cikkei 2011 óta
olvashatóak a Magyar Hírlapban - míg 2016-ban a Magyar Idők és a Magyar
Demokrata hasábjain is jelentek meg írásai -, valamint a felvidéki Magyar7
hetilapban, a Rubicon és a Trianoni Szemle történelmi folyóiratokban.
Publikációi az interneten is megtalálhatók, önálló hadtörténész rovata van a
felvidéki Felvidek.ma honlapon, de munkái más, külhoni magyar internetes
felületen is fellelhetők. A Horthy Miklós Társaság 2017-ben a kormányzó
munkásságának elismertetése érdekében végzett munkájáért és a magyarságnak tett
szolgálataiért adományozta részére a Horthy Miklós Érdemérmet, s különdíjként a
kormányzó mellszobrát. A Horthy Emlékérmet 2018-ban, a Nemzeti Hadsereg
megalakulásának 100. évfordulója alkalmából alapított Arany Emlékérmet 2019
nyarán kapta meg. Két esztendővel ezelőtt jelent meg a székelyföldi Tortoma
Kiadó gondozásában a Jászmagyar honvédek albuma (1921-1945) című kötet. További
kutatómunka eredményeként most az album második részét veheti kézbe a tisztelt
olvasó. Ismeretes, hogy a fényképfelvétel rögzített történelmi pillanatkép,
amely sokszor több információt tartalmaz, mint bármely más levéltári forrás vagy
visszaemlékezés. Értékét növeli, ha tudjuk, mikor, hol készült és kik láthatók a
felvételeken. Szerencsénkre a második világháború időszakában rengeteg fotó
készült a honvédekről, s bár az 1945 utáni kommunista éra szemében vörös posztó
volt, ha valaki ilyen fényképeket őrizgetett, mégis sok maradt az utókorra,
köszönhetően akkori felmenőink bátorságának. E képeket nézegetve
visszarepülhetünk az időben, átérezhetjük a kor hangulatát, s azt, milyen
nagyszerű lehetett országgyarapító avagy a keleti hadszínteret megjárt honvédnek
lenni, akiket családjuk mellett a társadalom megbecsülése is övezett. Vitéz
úrnak lenni kiváltság volt és a kimenőre hazatérő, visszatérési érmekkel,
Tűzkereszttel vagy Vitézségi Éremmel dekorált honvédek Jászberény és a környező
jászmagyar települések üde színfoltját jelentették. Az albumban nem csak
békebeli, de háborús képek is helyet kaptak, ily módon bepillantást nyerhetünk
apáink, nagyapáink első vonalbeli életébe, egy-egy pillanatra megcsaphatja
orrunkat az átázott-átizzadt posztó egyenruhák nehéz szaga, a lőporfüst
kesernyés illata, érezhetjük a lövészárok földszagú sarát és nyirkosságát, a
detonációk rengéshullámait, hallhatjuk a nehézfegyverek és a puskák dördüléseit,
a tüzérségi becsapodásokat és a kézigránátok robbanását, a vadászgépek
alacsonytámadásait, a harckocsik lánctalp csikorgását, a pattogó vezényszavakat,
a sebesültek hörgését és a haldoklók utolsó sóhaját. Az új kötet is a jászmagyar
honvédek második világháborús helytállására emlékeztet, hiszen ekkor
öregbíthették utoljára az őseiktől örökölt legendás és nagy múltú jászkun
katonai vitézség hírnevét.