Kényszerpályák és különutak A második világháborút követően a Sztálin és Tito
között kialakult konfliktus alapjaiban rengette meg a szocialista tömböt. Rákosi
Mátyás az elsők között határolódott el a jugoszláv vezetéstől, Magyarország
pedig frontországgá vált, a szovjet?jugoszláv viszály nem csak hazánk kül-, de
belpolitikájára is nagymértékben hatott. ?Tito, az imperialisták láncos kutyája?
? a közemlékezetben talán ez a mondat ragadt meg leginkább a korszakot illetően,
azonban a ?háború? nem csak a propaganda szintjén folyt, az 1950-es évek elejére
a konfliktus háborúvá eszkalálódása valós lehetőséggé vált és a kapcsolatok
egészen Sztálin 1953-as haláláig egyre rosszabbra fordultak. Domján Dániel
Ferenc részletesen ismerteti a kapcsolatok megromlásának, majd javulásának
állomásait, megállapításait pedig számos új kutatási eredménnyel támasztja alá.
A politikatörténeti ismertető mellett a szerző a diplomácia és a hírszerzés
kérdéskörébe is betekintést nyújt, ami talán a kötet egyik legnagyobb nóvuma. A
belgrádi magyar követség mindennapjai mellett a belgrádi rezidentúra működésébe
is bepillantást nyerhet az olvasó, a két ország között kibontakozó ügynökháborún
keresztül pedig a jugoszláv hírszerző szervekről és azok módszereiről
szerezhetünk újabb ismereteket.