A magyar falu sorskérdései - a rendszerváltás előtt és után A magyarság sorsának
hordozója évszázadok óta a falu, amiről meggyőzően szól Bíró Zoltán A falu
emléke című írásában: A falu a nemzet életében is, a nemzeti lét alapjaiban is
ezt az állandóságot és biztonságot nyújtotta a magyarságnak. Azt az őserőt
képviselte, amely éppen a falu léte által oly sokáig rendíthetetlennek tűnt. Az
anyanyelvben, annak táji változataiban, a kulturális hagyományokban, történelmi
emlékezetében, meséiben, legendáiban, hiedelmeiben és dalaiban, táncaiban,
munkájában és ünnepnapjaiban csak a falu őrizte biztonsággal a magyarságot.
Erkölcsében és ízlésében, magatartásformáiban és viseletében is sokáig életben
tartotta mindazt, ami a magyar testi és lelki alkatnak és népi, paraszti vagy
nemesi változatainak a leginkább megfelelt, minden gazdasági és rangbéli
különbözés ellenére, ebben egységes volt. Ez a falu ma már nagyrészt csak az
emlékekben él és csak azoknak az emlékében, akik a huszadik században láthattak
még igazi, hagyományos falvakat... A modernizálás, a civilizáció terjedése, a
vele járó technikai, műszaki fejlődés, a tömegtermelés és a fogyasztói
társadalom kikezdte, majd felőrölte ezt a világot, megbontotta a falut, a falusi
közösséget, hagyományos ízlésével, erkölcsével, szokásrendjével együtt. Ezzel a
huszadik század emberének biztonságos, életet rendező kapaszkodói is jórészt
eltűntek. Keressük a kapaszkodókat, a kiutat az ezredforduló után...