Elfeledték magukat ?Ernyicse valahol tizenhatodúton fekszik Sztrugackijék Zónája
és egy szegedi káposztaföld között. A századelő szociográfiái a Délvidék
Ceylonjának nevezik: kis, könnycseppalakú földnyelv a Holt-Maros mocsarában.
Állítólag Magyarország része, de Románia jelenti az egyetlen kapcsolatot a
külvilággal: kis hazánk felől egy megkerülhetetlen tölgyfa zárja a faluhatárt.
Úgy hírlik, Csáford Jánost még Horthy Miklós személyesen nevezte ki
polgármesterré, mára a falu gazdasága nagyobb részt a szúnyogirtásra, kisebb
részt a káposztapálinkára épül. Az idő egységeit mindenki a polgármesterhez
igazította, nem csoda, hogy az időszámítás összeomlott, miután hosszú évek
elteltével Kapory Oszkárt választották meg. A közösségi élet egyetlen állandó
pontja azóta egy káposztáshordó Kapory irodájában.? Móra Ármin szociográfus,
Móra Ferenc állítólagos ükunokája, akit ükapja sosem tudott családtagnak
elismerni Úgy kell elképzelni, hogy a Garcz képein még a Kaporynak is mosolygós
arca volt. Pedig a polgármester nem emlékezett rá, hogy a szája akárcsak egy
pillanatra fölfelé görbült volna, mikor a Garcz megnyomta a kioldógombot. A
Kaporynak isten tudja, mióta nem láttam vigyort az arcán, és még
fehérkáposzta-levet sem iszik, utálja. Azután kezdődtek a gyomorbántalmai, hogy
orvosi javaslatra föl kellett hagynia kedvenc italával, az ecetes
lilakáposzta-lével.