A lélek mint egyén Sok minden titok található a földi lét rejtett fiókjaiban,
melyek naponta kezeinken forognak, látjuk, tapintjuk, használjuk őket, de
hivatásuk tulajdonképpeni céljáról fölvilágosítva nem vagyunk. A jövő
építkezésének mintegy üres fülkéit képezik ezek, hova majd azon szobrok lesznek
beállítandók, melyek a még születendő nagy művészek által időközönként
elkészítve lesznek. Az emberi tudás építkezésében ily üres fülkéket képeznek,
íme az emberi nyelvekbe már előre fölvett anyagi és szellemi kifejezések: a
túlvilág, a földöntúli élet; a menny; az égiség; mennyei élvek; mennyei illat;
angyali zenekar; égi zene stb. Ez ideig, mind ezek, úgy mint számtalan más
kifejezések csak meghatározatlan, csupán az emberi lélek rejtekeiben élő
fogalmakat képviseltek, de létezésük hitelesítése világszerte kifejezést nyert
az emberi gondolkozásban, amely gondolkozás, a létezés bizonyítékai által
csalhatatlanul bár még nem jelentkezett, de ezen fogalmaknak már neveket adott.
Elébb azonban az anyagi alappal kellett készen lennünk. A szellemiséget csak
kifejezésképpen használtuk, de az anyagtól külön nem választottuk, sőt az anyag
kisugárzásának tekintettük, igen is: mert tekintetünk határa meg volt szabva! Az
anyagi építkezés színtere korlátokkal volt körülvéve, hova a világosság
többé-kevésbé, csakis a vallási megnyilatkozások reflektorai által jutott be.