Útirajzok - Hunok Nyugaton, Téli utazás, Halfejű pásztorbot, Szentföldi magyar
vándor Cs. Szabó László (1905-1984) számára az utazás egyszerre külső és belső
késztetés - vágy, a vándorszenvedély székely örökségéből és sorskényszer, ami
egyszersmind zarándoklat is. Cs. Szabó ötvenes-hatvanas években írt, tematikus
könyvekbe foglalt esszéi - Hunok Nyugaton, Téli utazás, Halfejű pásztorbot, A
nyomozás (jelen kötetben Szentföldi magyar vándor) - formailag útibeszámolók. Az
utazás természetesen nem csak az emberi szabad helyváltoztatás öntudatának
reprezentatív cselekedete: az emigráns létezés fölöttes értelmét is magába
foglalja. Végső célja - ha létezik ilyen - az európaiság morális-kulturális
alapidentitásában való megerősödés s ezzel egyidejűleg az ebbe tagozódó magyar
küldetés beteljesítése. Iránytűje a megismerésvágy, kalauza az egyetemes
műveltség. Mint egyébként, egyébkor is. Csoda-e, ha ebben a világban egyik német
muzsikus a másik németnek: az ifjú Mozart az öreg Haydnnak olaszul ajánlotta
atyai szeretetébe hat, újszülött vonósnégyes gyermekét? A monarchia, mint
politikai test, mindig ingott a lábán, de ebben az örökké széthullni készülő,
ormótlan testben majdnem megszületett a közös európai műveltség, amikor Savoyai
Jenő győzelmei után olasz, spanyol és francia oltóágakkal nemesedett a német,
magyar, lengyel, cseh, dalmát és ukrán törzs. Azok az oltóágak utolsó szálig
letörtek aztán a napóleoni világorkánban. (Cs. Szabó László: Téli utazás)