Ha háború lenne nálunk ?Ha háború lenne nálunk? című esszéjében Janne Teller
ferde tükröt tart az elkényelmesedett európaiak elé, akik sokszor nem tudják
beleképzelni magukat mások helyzetébe. A menekültekről folyó közbeszéd durva
hangneme ihlette az első~sorban fiataloknak szóló, tanulságos, mégsem
szájbarágós politikai tanmesét. Mi lenne, ha nekünk, európaiaknak kellene
például Egyiptomba menekülnünk egy hazánkban dúló háború elől? Mi lenne, ha
magyarok és osztrákok civakodnának az afrikai menekülttáborokban? Mi lenne, ha a
tizenéves kamaszok legnagyobb gondja nem az lenne, hogy nem kapták meg a
legmenőbb mobiltelefont, hanem mondjuk az, hogy miként szerezzenek hamis
papírokat a családnak, amivel aztán elmenekülhetnek a szörnyűségek elöl? A
történet egyes szám második személyben megszólított főhőse tizennégy éves fiú.
Nevét nem tudjuk ? bárki lehet. ?Veled is megtörténhet. Te is lehetsz szegény,
üldözött, kirekesztett? ? ez az útlevélre emlékeztető~, gondolatébresztő~ kis
kötet fő üzenete. A dán és a magyar fiatalok világa nem fedi egymást teljesen.
De a mai európai fiatalok közös élménye, hogy békében nőttek fel, s nincs
fogalmuk róla, mit jelent éhezni és nélkülözni. Ráadásul Janne Teller a magyar
viszonyokra szabta a történetet: a könyvecskében felmerülő fiktív konfliktus
Magyarország, Ausztria és Szlovénia között éleződik ki, mert a két előbbi ország
meg szeretné szerezni a szlovén tengerpartot. A vázlatosan, csak
mellékmondatokban vázolt összeütközés adja a keretet, úgymond az útlevelet az
olvasó kezébe, amellyel beléphet a fordított világba.