Magyar őstörténet: Hagyományok, tudományok, délibábok - Őstörténetünk ezerfejű
sárkánya, avagy mindenki magyar? Köztudott, hogy a II. világháború utáni gyászos
évtizedek befagyasztották hazánkban is az őstörténeti, sőt minden egyéb
kapcsolódó kutatásokat. A múltat végképp eltörölni sokszor harsogott szavainak
jegyében bizony elhalt minden újfajta vizsgálódás. Ennek természetes, ugyanakkor
bizonyos mértékig érthető következménye volt, hogy a rendszerváltást követően
valósággal özönlöttek mindazok a kutatások, amelyekhez csak egy ceruza - na jó,
újabban egy számítógép - és némi fantázia kellett. Ezek bizony sokszor áttörték
a józan ész minden normális határát, és ugyanakkor az újra - a tiltottra, a
hiányzóra - éhes és fogékony olvasótábor mindezt kritika nélkül felhabzsolta.
Most azonban már eljött a valóságos józan ész ideje, amikor ezeket a science
fiction termékeket szigorú szakmai kritika alá lehetett és kellett vonni, s erre
vállalkozott most Csajághy György ebben az új könyvében. [...] E könyv nagy
érdeme, hogy a szerző vállalkozott ezeknek a népszerűvé erősödött
(hipotéziseknek) a kritikai ismertetésére, amelyeket eddig a jó szándékú, de
szakmailag felkészületlen olvasók bizony gondolkodás nélkül lenyeltek,
befogadtak. Ezek közül talán az Arvisura volt a legnépszerűbb, amelyre később,
még mostanáig is, sokan hivatkoznak. De az etruszk-magyar rokonságnak is sok
híve volt (talán még van is?), azután a Kárpát-medencei ősiség, a boszniai
piramisok, meg a sosemvolt iszfaháni kódex hun szótára sem maradt meg a vakon
hívő tömegek számára ismeretlenként. [...] Csajághy György egyedülálló érdeme,
hogy a jelenkor tudatromboló, félrevezető nézeteit most csokorba gyűjtötte, és
végtelenül alapos, kiváló forráskritikával elemezte, [...] lezárja azokat a
zsákutcákat, amerre NEM LEHET ÉS NEM ÉRDEMES próbálkozni. Így most több energia
szabadul fel a reális és valószínűsíthető irányokba, amelyek egyre több és több
új bizonyítékot tárnak fel. Dr. Bárdi László, egyetemi docens