A gyermekblokk Az auschwitz-birkenaui táborkomplexum egy különleges részlegéről
szól ez a visszaemlékezés, a cseh családi táborról, azon belül is a gyermekek
barakkjáról. Ebbe a táborba a terezíni gettóból érkeztek foglyok, akik a többi
rabhoz képest látszólag kiváltságosnak számítottak, mivel a németek nem
tartottak közöttük szelekciókat, a gyerekeknek pedig még iskolát is
létesítettek. Ez azonban csupán egy kirakatintézmény volt, ráadásul hat hónap
után egy következő terezíni csoport vette át az előzőek helyét, akiket
egytől-egyig halálra ítéltek. A második csoporttal érkező, a gyerekek
felügyeletére kijelölt felnőtteknek abban a tudatban kellett megszervezniük és a
körülményekhez képest tartalmassá tenniük a mindennapokat, hogy látták elődeik
sorsát, és tudták, rájuk is ez a sors vár. Mégis minden tőlük telhetőt
megtettek, hogy a gyerekeket távol tartsák a tábor borzalmaitól, és napjaikat ne
a félelem vagy az apátia, hanem az értelmes tevékenységek határozzák meg, mint a
tanulás, a játék vagy a különböző kreatív foglalatosságok. Otto B. Kraus későbbi
feleségével, Ditával együtt a gyermekblokkban kapott feladatot. Míg Dita -
titokban - a könyvekért, addig Ota a gyerekek egy csoportjáért felelt. Bár a
könyvében szereplők többségét nem a valós nevükön szerepelteti, saját
tapasztalatai, amiből az írása kétségtelenül táplálkozik, hitelessé és igazán
megrendítővé teszik a művét.