A vén fegyverkovácsné plasztikai sebészhez fordul A vén fegyverkovácsné lóra ül
Ahogy a sárgás herpesz-hólyagok, várom, hogy elmúljon rólam az évek nyoma:
ráncok és megereszkedések, hiszen belül csak huszonegy vagyok! De kívül ott a
sok tükör. Jaj, ott egy idegen bámul rám! Visszanézek, és látom rajta végig az
egészet: egyre vénebb leszek, aztán halott. Már ok nélkül vagyok dühös magamra:
(miféle hülye név az, hogy Judit?), rángatok löttyedő fenékre, hasra egy
sportoláshoz alkalmas bugyit. Aztán hagyom: vigyen, vigyen a ló. A...