A magyar jelenkor története A magyar 20. század politikai, állami, katonai stb.
tekintetben sokkal inkább a kudarcok és tragédiák, semmint a sikerek története.
A magyarság egyharmada nemzeti államán kívülre, idegen impérium alá került.
Magyarok százezreit hurcolták el, gyilkolták le, kínozták meg, zárták táborokba,
űzték el és telepítették ki szülőföldjükről. Idegen hatalmak korlátozták, sőt
felszámolták a maradék ország állami szuverenitását; a térség egyik legkisebb
államává vált Magyarország sorsa a korábbiaknál is nagyobb mértékben függött (és
függ ma is) a nagyhatalmi szándékoktól és erőviszonyoktól. Az ezeréves magyar
államiság utolsó századáról is elmondható azonban, hogy éppúgy, mint az
előzőekben, a megmaradás és élni akarás erősebbnek bizonyult, mint annak
veszélyei. A 20. század a magyar történelemben a gazdaság nagyarányú fejlődését,
a társadalomnak az előző, polgári korszakhoz viszonyítva is jelentős
modernizálását, a lakosság döntő többsége életminőségének javulását, egyszóval
civilizációjának jobbá válását eredményezte. Ennek mutatói, ha el is maradnak a
szerencsésebb régiókétól, annál inkább figyelemreméltóbbak a térség más
országaihoz és teljesítményeihez képest. Az ?örök vesztes sorsa - a tragédiák, a
háborús pusztítások és pusztulások - dacára,hogy a 20. század végére egy olyan
Magyarország kéredzkedhet(ett) az európai nemzetek gazdasági, politikai és
katonai közösségébe, amely nemcsak ezeréves idetartozása jogán, hanem saját
teljesítménye miatt is méltónak bizonyult erre.