Húzzuk a keresztünk ?Alá van-e vetve a fennálló hatalom a társadalom ítéletének,
vagy nincs? Ez a társadalom szabadságfokát meghatározó kulcskérdés? ? amelyet
Révész Sándor tesz föl, amikor végigtekint a magyar parlamenti választások
történetén 1905-től napjainkig. A válasz egyszerre lehangoló és felzaklató:
néhány esztendőre korlátozódtak azok az alkalmak, amikor teljes körű, nem csupán
papíron titkos választójoggal, nem megtorlások közepette, nem megszállt
országban és nem manipulációkkal bebetonozott hatalom árnyékában szavazhattak az
emberek. Magyarországon a legnagyobb gondossággal folyamatosan azt szabták meg,
hogyan nem érvényesülhet a választói akarat. Révész Sándor korabeli
sajtóanyagok, visszaemlékezések mentén egy politikai szappanopera folytatásaiban
háborúk és forradalmak szabdalta választási történelmet mesél el nekünk,
betekinthetünk a kulisszák mögötti gyürkőzések világába, elénk tárul a
hazugságok és manipulációk természetrajza, hogyan változnak szavazástól
szavazásig olyan alapfogalmak, mint baloldali, jobboldali, nemzeti, liberális,
szocialista. És elénk áll az elitpolitika száz évének egész panoptikuma Vázsonyi
Vilmostól Csurka Istvánig. A parlamenti választások végeredményeinek
táblázataiban pedig gyakran elhűlve böngészhetjük százalékokban kifejezett
múltunkat ? és jelenlegi vívódásainkat. A szerző korábbi nagy hatású
portrékötetei ? Antall József, Aczél György, Gimes Miklós, Dobi István
életútjának rekonstruálása ? után rendkívül tanulságos politikatörténeti
összefoglalót nyújt.