Szerzői előadás Lényegében az derül ki, hogy az Élet minden jelenségnek
pontosan úgy formálja meg az alakját, ahogyan a jelenség a Teremtőtől, az Ő
Szellemének akaratából, eredendően létezik. Amikor eljutunk eddig az állapotig,
akkor az embernek általában véve nem kellene meghalnia: ilyenkor egyáltalán nem
különbözik Istentől, legalábbis magát az Élet kritériumát tekintve. Azért
emeltem ki rögtön az Életet, mert az Élet számunkra egy teljesen nyilvánvaló
információ, amely gyorsan áramló, változó, fényes, nagyon dinamikus formával
rendelkezik, és mi benne vagyunk. Valójában benne vagyunk. Ennek az
információnak csak egy szegmense látható számunkra. De ez maga az Élet is.
Vagyis a komplexitás fogalma itt például nem azt jelenti, hogy nehéz leküzdeni.
Tehát azok a problémák, amelyeket az ember magának teremt azzal, hogy például
nem úgy cselekszik, ahogy azt az Egy Isten egyértelműen jelzi, gyakran éppen
azzal függnek össze, hogy nem tesz különbséget az Istentől érkező jel és egy
származtatott szintről érkező jel között, méghozzá olyan szintről, amelyet Isten
pontosan az Élet szintjét megelőző önteremtés szintjeként érzékelt.