Szerző: Laurie Frankel Gabo Kiadó, 2024 Nem minden adoptálás szól fájdalomról és
megbánásról. Még csak nem is a többségük. Azt a filmet miért nem kapjuk meg
sosem? India Allwood úgy nőtt fel, hogy színésznő szeretett volna lenni. Egy
kazalnyi indexkártyával felszerelkezve (kutatáshoz/szöveg
memorizálásához/rögtönzött konfettinek) esetlen tizenhat évesből
Brodway-naivává, majd tévés szuperhőssé válik. Új filmje presztízsmozi az
örökbefogadásról, de cselekménye a jó öreg, megfáradt tragikus sztori. Pedig
India a való életben is örökbe fogadó szülő. Azt szeretné, ha mindenki megtudná,
hogy az ő családja többről szól fájdalomnál és megbánásnál. Ezért olyasmit tesz,
amit senkinek sem lenne szabad tennie - elmondja az igazat egy újságírónak: ez
egy pocsék film. Egykettőre a médiavihar közepében találja magát, küzd a
vádaskodásaikkal, a paparazzókkal, a jobbos tiltakozókkal és a balos
szószólókkal. Tízéves ikrei tudják, hogy segítségre szorulnak - és kihez
forduljanak, ha nem a családtagokhoz? Ám ekkor kutyulódik össze minden úgy
istenigazából, mert India nem csupán örökbe fogadó anya... Azt az egy dolgot
biztosan tudja, hogy nem a vér teszi a családot. És nem is a szeretet. Nem
számít, miként áll össze, a család igazsága ez: bonyolult. Laurie Frankel a The
New York Times bestsellerszerzője, olyan regények díjnyertes írója, mint a The
Atlas of Love, a Goodbye for Now, a One Two Three és a magyarul is olvasható
Mindig ez van. Frankel Seattle-ben él férjével, lányával és border collie-jával.
Finom leveseket főz. A kötet adatai: Kötés: puhatáblás Megjelenés éve: 2024
Terjedelem: 481 oldal