Hadik András Gróf Futaki Hadik András tábornagyról, a hosszú életű és sikeres
hadvezérről nem sok mű szól, pedig ő az a vakmerő lovastiszt, aki példátlan
módon megsarcolta Berlint Nagy Frigyes háta mögött. Ő az a magyar hadvezér, aki
Mária Terézia és II. József császár idején a legmagasabb katonai rangra jutott a
birodalomban. Nyolcvan évet élt, ebből ötvennyolcat töltött egyenruhában. Ordas
Iván regénye sokat elárul arról a korszakról is, amikor a törökkel sem volt még
szent a béke, és amikor a poroszok komoly aggodalmat keltettek a bécsi udvar
berkeiben. A halálos ágyán fekvő Hadik emlékein keresztül idézi fel a fényes
pályát befutott tábornagy életének legfontosabb állomásait, beleértve a nem
kifejezetten harci tevékenységeit is. Hadik András budai várbeli lovas szobra az
ország egyik legszebb katonaemlékműve, de félő, hogy sokan nem tudják, kinek az
emlékére emelték. Ezt a hiányt pótolja ez a rendkívül érdekes, izgalmas és
tanulságos regényes történelmi életrajz.