Óriások vállán Umberto Eco legújabb - halála után összeállított - esszékötetében
tizenkét írás olvasható, melyet az ún. Milanesiana fesztiválok alkalmából írt, s
ezeken a Milánóban évente megtartott fesztiválokon olvasta fel őket 2001 és 2015
között. A Milanesianák 2008-tól kezdve mindig egy-egy téma köré szerveződtek,
ilyenek például a szépség, a rútság, a tűz, az abszolútum, a láthatatlan, az
összeesküvés - nem egyet ezek közül maga Eco sugallt a szervezőknek. A címadó
esszé a nemzedékek harcának irodalmi és filozófiai, kulturális és társadalmi
vonatkozásait boncolgatja az ókortól kezdődően egészen a modernitásig: A régiek
természetesen óriások voltak mihozzánk képest; mi azonban, bár törpék vagyunk,
az ő nyakukba kapaszkodva - vagyis élve bölcsességükkel -, jobban látunk, mint
ők - idézi a klasszikus aforizmát a szerző, egyúttal felveti a kérdést, vajon a
jövő milyen perspektívát tartogat számunkra: a törpék eztán törpék nyakába
kényszerülnek, vagy új, egyelőre ismeretlen óriások lépnek majd fel? E
posztumusz kötet írásai is mind magukon viselik Eco sajátos szemléletmódját,
reneszánsz ember voltát, szellmességét, sziporkázó stílusát, humorát,
lefegyverző eleganciáját.