Az ing Sokáig nem szerettem Moszkvát. Rövid látogatásaim alapján ijesztő
városnak találtam. Sosem tudtam kitalálni, hol fog itt feljönni a Nap, nem
érzékeltem a távolságokat. Lebuktam a metróba, vagy összpontosítva és gyanakvón
engedélyeztem a taxisoknak, hogy áthelyezzék a testemet Moszkva egyik pontjából
a másikba. A legszörnyűbb dolog, ami itt az emberrel történhet, ha elveszíti
rokonai vagy ismerösei telefonszámát, akiknél aludni lehet, vagy akik
segítségére számithat. Emlékszem, amikor életemben először egyedül
kimerészkedtem autómmal a moszkvai utcákra. Rettenetesen elcsodálkoztam. Ugyanis
semmi különös nem volt benne. Senki nem mutogatott rám ujjal. Ez az érzés
annyira elképesztő volt számomra, hogy kétszer is végigautóztam a Szadovoje
kolcón, aztán még fél éjszaka furikáztam. Az, ami eddig nyomasztott, hirtelen
szertefosztott... (Részlet)