Picasso és Dora James Lord, az 1922-ben született amerikai szerző - aki Egy
Giacometti-portré című könyvével mutatkozott be hazánkban - a Picasso és Dora
cím ellenére maga is megvallja könyve előszavában, hogy voltaképpen önéletrajzot
ír, s jóllehet nem elsősorban vallani akar, de mégiscsak vallani kénytelen! E
hiteles, mert a szerző évtizedekig vezetett naplójára épülő regényes
önéletírásnak azonban három igazi főszereplője van: ő maga, James Lord, illetve
Picasso és Dora Maar. E három közül persze kiordít a Picasso név, a 20. század
egyik legnagyobb, legsokoldalúbb, leghatásosabb és legsikeresebb képzőművészének
közismert neve. De hogy jön ide Dora és James? Csak nem valami szerelmi
háromszögről van szó?! De igenis! Csakhogy ez a világ legfurább háromszöge.
James ugyanis kamasz korától fogva és mindvégig eltökélten homoszexuális, aki
teljesen fesztelenül vallja és éli ezt a beállítottságát. Dora pedig Picasso
megunt és ?dobott, de alighanem leghíresebb és legreprezentatívabb szeretője,
akiről maradandó művek tucatjait készítette a mester. A francia nyelvet már
Amerikában megtanuló, a második világháború végén katonai elhárító tisztként
Párizsban szolgálatot teljesítő James egyszer csak Picasso díványán találja
magát, mert testileg is vonzódik a zseniális művészhez, s meg is orrol a
mesterre, hogy az viszont szexuálisan nem közeledik őhozzá, jóllehet némelyek
tudnak fiatalkori ilyesfajta kiruccanásairól. Ezért aztán szinte monumentálissá
válik James plátói szerelme az elhagyott szerető kínos szerepében vergődő Dora
iránt, akit férfiként meg se környékez, jóllehet együtt is élnek egy Picassótól
kapott vidéki kúriában, miközben azonban James sűrűn váltogatja a maga
homoszexuális partnereit. Dora talán azért tesz lakatot saját nőiességére, mert
azt hiszi, hogy így egyszer majd visszafogadja őt Picasso, aki persze újabb és
újabb nőket boldogít. Mégis mindhármukat összetartja a művészet igézete: Picasso
esetében a zseniális művészeté, Dora esetében a középszerű festegetésé, James
esetében pedig az irodalmi ambícióké, melyek életrajzi és önéletrajzi művekben
öltenek testet. Végül is a maguk módján mindhárman szeretik egymást és
ragaszkodnak egymáshoz, még ha ez többnyire a hiányérzet ragaszkodása is. James
rajong Picassóért, bár nem nézi el neki politikai baklövéseit. Picasso szereti
és lerajzolgatja Jamest, bár olykor átsuhan rajta, hogy vajon nem az FBI
ügynöke-e. Dora belebetegszik a Picassóval való szakításba, mégsem tagadja meg
volt szeretőjét, s Jamest is összekötő kapocsnak tartja közte és Picasso között.
Ami elmondható Jamesről is, mert Dora iránti rajongása mélyén a Picasso iránti
rajongás húzódik meg. És James valójában ezért válik Dora afféle hűséges
fegyverhordozójává, még ha átlátja is, hogy Dora a kapzsisága miatt sokszor
rászedi őt. Mindeközben pedig kibomlik előttünk a huszadik század óriási,
utolérhetetlenül színes párizsi művészeti életének hétköznapi részletességgel és
hitelességgel elmesélt izgalmas világa, melyről igazán érzékletes képet ad a
szemtanú és résztvevő James Lord.