Csáth Géza életműve mindössze egy évtizednyi időt ölel fel. Alakját és műveit
korai halálát követően titokzatos félhomály s a méltatlanul elfeledetteknek
kijáró szűk körű, ám lelkes érdeklődés övezte, mely az utóbbi években, művei
kiadásával, egyre szélesebb körűvé válhatott. A morfium rabjává és áldozatává
vált orvos-íróban a kóros szenvedély azért alakult ki, mert úgy érezte, képtelen
elviselni sorsával kapcsolatban a valóság tudomásulvételét, nem tud beletörődni
abba a gondolatbq, hogy súlyos betegség áldozata lehet. Tettének apologetikáját
Ópium c. novellájában írta meg, melynek alaptétele az a gondolat, hogy az élet
egyetlen célja a szent gyönyör, amelyet csak az ópium adhat. Rászokott a
kábítószerre, de egy ideig még mértéket tartva, az eufória hatása alatt jól
tudott írni, dolgozni. Ez az aurófia és a modern lélektani áramlatok, a
pszichoanalízis megtermékenyítő, felszabadító hatása mutatkozik meg ún.
álomnovelláiban, illetve azokban az elbeszélésekben, amelyek az álom irreális
területein messze túlhaladva, rögeszmés emberek képzeletvilágát mutatják be.
Különös fogékonysággal ír a félelem, a szorongás, a képzelődések
megszállottjainak életérzéséről. A kötet ezeket a novelláit gyűjtötte csokorba.