A darab igazi újdonsága és különlegessége Ibsen drámáinak sorában a
tragikomikus jellegben rejlik. Hedvig inkább áldozat, mint tragikus hős; a
szereplők és a helyzetek többnyire nem részvétet, hanem mosolyt fakasztanak a
nézőkben. Bohózat és melodráma, nevetés és szomorúság keveredik
szétválaszthatatlan egységben, s teszi a drámát sok szempontból a XX. századi
abszurd dráma előfutárává. (Kúnos László)