Az összetört szívek vallomása 365 nap elég ahhoz, hogy az orvosok kigyógyítsanak
önmagamból? Képesek arra, hogy megváltoztassák az elmémet? Képesek arra, hogy
kivezessenek a magam alkotta labirintusból, vagy a hátralevő életemet abban az
útvesztőben, tudatlanul kell leélnem? Azóta is bennem kavarognak
megválaszolatlanul a kérdések? Már találkozhattál a történetemmel, amelyben az
én szememen keresztül láttad az életemet, érezted a fájdalmamat, a
szomorúságomat, a szerelmemet. Azóta ismét eltelt egy kemény év. 365 nap. Újabb
egy év az életemből, amit gyógyulásra szántam. Az utolsó kezelés után egy
dologban biztos voltam: nem szeretnék többé abban a gödörben vergődni, ahova
kerültem. És hogy mit sikerült azóta elérnem? Tarts velem, és tudd meg az
igazat! Még a legreményvesztett helyzetben is kisüt a nap. De ugye tudod, hogy
táncolnod kell az esőben, hogy lásd a szivárvány csodás színeit? Viharban
táncoltam, bőrig áztam. A szívem tavaszi szélben boldogan lüktetett, addig,
amíg? olyan dolgok nem történtek, melyekre még én sem voltam felkészülve.